Elizabeth Gilbert második sikerkönyvét, az “Eat, pray, love” (Ízek, imák, szerelmek) folytatását olvasom éppen. A címe, ahogyan bejegyzésemnek is, “Hűség”. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki valamilyen párkapcsolatban, házasságban, vagy effélében él.

A könyv az írónő saját élményeit, vívódását meséli el közelgő kényszerházasságával kapcsolatban, és közben minduntalan elkanyarodik a filozófia egészen mély rétegei irányában. Sok jótanáccsal lát el a házassággal, és általában az együttéléssel kapcsolatban is. Az írónő élete önmagában is kalandos, ezt még egy adag amerikai bürokrácia is megfejeli. Ennek következtében egy terjengős, de élvezetes, mély értelmű könyvet tartok a kezemben. Esti olvasmánynak ugyan csak korlátozottan alkalmas, de ha valaki a közepesnél kicsit kitartóbb olvasó (vagy könyvfaló), akkor nem fog neki problémát okozni a végigolvasás. Persze nem egy esti krimi, de azért vannak benne vicces, érdekes történetek is.

Tulajdonképpen ez a könyv engem sok mondanivalójával nagyon megragadott, nagyon sokat akartam volna idézni belőle, de rájöttem, hogy elég hosszú részeket kéne idéznem, hogy érthető legyen az egyszeri olvasó számára is. Ezért írtam ezt a rövid beszámolót.