Mostanában több dolog derül ki rólam facebookról, mint a blogomból. Ez persze nem ok nélkül van így, valószínűleg azért lehet, mert nem tudok hosszú dolgokat írni, a rövid meg facebookra is elég lesz… Szóval nem nagyon írok blogot. Az utóbbi időben (napokban) elgondolkodtam rajta, hogy ideje lenne véget vetni a kétes blogolásomnak. Tudom, hogy sokan olvasnak (relatíve, az ismeretségi köröm méretéhez képest), viszont azt vettem észre magamon, hogy egyre inkább magamról írok, mármint sehol máshol nem tudom elmondani az érzéseimet. És ez nem jó.
Az elmúlt években egyre inkább kinyitottam magam a világ felé, kicsit kommunálisabb lettem, és ezzel párhuzamosan sok dolgot elrejtettem önmagamból. Ahogy visszaemlékszem (és nincs kedvem visszaolvasni), régebben a bejegyzéseim nagyjából fele nem rólam, hanem a világról szólt. Megmondtam a véleményem, és ezek a bejegyzések gyakran szép, összeszedett esszékké nőtték ki magukat. Most meg rövid, néha csak egy soros bejegyzéseket írok, és a saját hullámzásom látszik ki mindenből.
Persze benne van az is, hogy az elmúlt egy-két évben már nem merem a véleményemet leírni, hogy ne hurcoljanak meg érte (mert persze olyan). Viszont ettől még az erkölcsi értékeim nem tűnnek ki, nem írok arról, ami megihlet, csak arról, ami történt. Pedig akár írhatnék is bármiről. Reklámozhatnám magam, leírhatnám, hogy hogyan haladok a tanulásokkal (sok minden van, amit meg kell tanulni).
A tényállás a következő, és ezeket jelenleg (eddig) elég kevesen tudják.
- Saját akaratomból (és balfaszságomból, együtt) most egy évet itthon töltök, nem járok egyetemre, sehová sem. Nem kérem a véleményeket, ismerem a világ álláspontját.
- Nagyjából 10 napja (én nem érzem fontosnak itt az időt, sajnálom)
párkapcsolatban élek van párom barátnőm (akárhogyan írom le, hülyén néz ki).
- Jövő hétfőtől (ez 12.-e) határozatlan ideig a KFG angol könyvtárában teljesítek szolgálatot mint segítő erő. Ha valaki hétköznap munkaidőben beszélni akar velem, ott talál meg legkönnyebben.
Összességében ez a három dolog jó hatással van rám, visszatért a rég elhagyott életkedvem, vannak rövidtávú terveim végre (még ha nem is teljesen kristályosak), és középtávon is van tervem (még ha egyáltalán nem kristályos is).
Viszont lehet, hogy egy ideig ez most az utolsó bejegyzésem, mert nincs kedvem a magánéletemet kiteregetni, és mert úgysem érzem, hogy ki kéne írnom bármit is. Szakmai jellegű bejegyzések viszont készülőben, valószínűleg a következő 5-6 bejegyzés az Extended Essaym lesz, kicsit turbózva és magyarítva. Persze ez majd egy külön címke alá megy.
