Szabó Bence blogja

http://index.hu/velemeny/menonemmeno/2010/08/20/magyarorszagon_bunozni_nem_meno/

Ehhez szeretnék csatlakozni még egy kicsivel. Ha elolvastátok, akkor bizonyára emlékeztek is rá, hogy azt írja a cikk, egy embernek nem lehet szüksége pár százmilliónál többre a mindent kielégítő élethez. Namost nekem ezzel nagyon nagyon muszáj vitatkoznom.

Szerintem ugyanis még csak pár százmillióra sincs szükség ahhoz, hogy valaki boldog, sőt, teljes életet éljen. Mi az, amire szükség van? Szerintem egy boldog élet elsődleges kelléke a boldog magánélet, és itt semmi szükség nincs pénzre. Itt csak családra, szeretetre van szükség. Az meg úgysem pénz kérdése. Ha valakinek van egy boldog párkapcsolata, esetleg netán gyereke(i), sokkal közelebb áll a boldogsághoz, kiegyensúlyozottsághoz.

Amennyiben ennél többre vágyik valaki, mire is lehet még szükség? Egy lakás, netán, maximalistáknak egy kertes ház. Mondjuk, annyi szobával, ahány tagja a családnak van. Mert ugye az úgy pontosan elég is. Lehet még szükség egy autóra. Kettő már abszolút luxus. Ennek az autónak nem kell csillivillinek lennie, legalábbis szerintem. Sokkal jobban tudok díjazni egy jó állapotú autót, mint egy új autót.

És akkor itt már csak a luxus lehet még, ami pluszban hozzájön. Nem tudom megérteni, hogy miért költekeznek emberek szükségtelenül, ész nélkül, sokat. A milliárdokat lehet másra is használni. Például, ha már a normális szükségleteinket kielégítettük, folytathatjuk az energiatudatossággal. Áh, nem is folytatom.

Szerintem az élethez szükséges teljes vagyon még mindig a 100, de még inkább az 50 millió forint alatt marad. Ezen felül minden luxus. Ennyi pénzért a lelkedet eladni meg nem éri meg.

“A legáltalánosabban elfogadott meghatározás szerint a novella olyan, tömören előadott történet, mely nem törekszik a valóság extenzív totalitású ábrázolására, rendszerint kevés szereplő vesz részt benne, az idő és a tér viszonylag szűkösre szabott, szerkezete behatárolt, egyenes vonalú, rendszerint egy sorsdöntő esemény fordul elő benne, és meglepően, csattanószerűen zárul. A novella nagyon fontos eleme a fordulat, a cselekmény menetében, elbeszélésmódjában bekövetkezett hirtelen változás, ami a cselekmény látszólagos logikáját megtöri, a novella tempóját felgyorsítja, és a végkifejlett közeledtét jelzi. Terjedelméből adódóan gyakori benne az elhallgatás, az információ visszatartása.”

A legrövidebb novellám

Ő.

Már régóta készültem novellát írni. Nagy örömömre szolgál, hogy végre kikerekedett a történetem. Minden benne van.

BenTLor tollából: Ő. Senki más. És ezzel mindent el lehet mondani. Az Ő, a nagybetűs Ő mindig a lefontosabb az életben. Ebben a novellában minden benne van. Annyi minden, amivel emberek egész életét ki lehet tölteni. Ő mindet megtesz érted, és te mindent megteszel Érte. Nem érdemes ezen sokat gondolkozni. Ő a szeretet, a szabadság, a védekezés a világ viszontagságai ellen. Ő az, akire mindig számíthatsz. Ő az, aki mögé elbújsz, ha baj van. Ő az, aki meg tud nyugtatni, ha ideges vagy. Ha Ő szeret, akkor nem sok minden számít. Ha Ő veled van, akkor senki másnak nem kell veled lennie. Ha nincs veled, sosem lehetsz teljes. Az a bizonyos Ő általában csak egyszer jön el.

Hogy miért születhetett ez a novella? Dacból. Mert a magyarórai “Én” szövegű novella túl hosszú volt. Túl önző volt. Ne legyél soha ennyire önző. A minimum egy “Mi” lenne. De Ő ezt sokkal jobban le tudja írni. A mindent egybesűrítés mesterfoka. Minden deriválható addig, amíg teljesen egyértelmű nem lesz. Az Ő erre tökéletes példa. Ha eggyel tovább mennénk, már üres lenne a papír. Azt nem kívánom. Nem jó, ha az olvasónak semmilyen útmutatást nem adunk. Ezzel az egy karakterrel (kettővel, pont is van mögötte) mident elmondunk azonban. Minden lényegeset. Mert ami érdekes, az ebben benne van. És a nagyon sokféle értelem, ami ebben a novellában rejlik, sejteti velem az emberiség sokszínűségét. Boldog vagyok, hogy ott lehettem a születésénél.